2021. április 16., péntek

Hosszú kihagyás útán

Kettő és fél év telt el az utolsó bejegyzésem óta. Hogy miért nem írtam azóta? Talán már nem volt fontos számomra a téma, hogy mi az út a szabadsághoz? 

Tény és való, hogy tovább haladtam a hullámvasúton, amire felültem akkor amikor ott hagytam a tanári állásom,  és a későbbiekben még inkább, mikor elköltöztem a budapesti lakásomból vidékre.

Nyimben egy évig éltem, nagyon jól éreztem magam, de aztán mégis visszakerültem Budapestre ( legalábbis annak közelébe) 2018 augusztusában. Az egyik ami elcsábított, hogy meghívtak egy tanulócsoportba, a másik, hogy azt éreztem rátaláltam arra a társra, akire mindig vágytam. Nehéz volt elhagynom Nyimet, a természet közelséget és azt a kis léptékű közösségi miliőt, ami ott volt, de két régóta dédelgetett vágyam ígérkezett megvalósulni. Aztán persze jöttek a zökkenők. Egy kemény év volt, de elmondhatom, hogy megpróbáltam, nem szaladtam el a feladat elől és sok tapasztalattal, élménnyel lettem gazdagabb.

Előbb a 16. kerületben laktam 5 hónapot, majd Csömörön voltam 1 évet. Ott nagyon jó helyen lakhattam, egy házban az erdő szélén, a Csömöri patak közelébe, amelynek a mentén szinte mindennap túráztam. Aztán 9 hónapnyi tanulócsoport után megint felvetődött, hogyan tovább. A programozás irányába már nem akartam menni, bár volt még egy munkám amit még nem építettem le, de újat már nem akartam keresni. Lebegtem Csömörön, bár belekezdtem környezettudatos közösség szervezésbe, de nem volt ami ott hosszan ott tartson. Már egyik szál sem volt ami visszahúzott Budapestre, de Nyimbe már nem akartam visszamenni. Éreztem az is egy tapasztalás volt, aminek véget kellett érnie.

2020 márciusában úgy döntöttem, hogy Nyíregyházára költözöm, ahol nem voltak gyökereim, de jönnöm kellett, mert idős szüleimnek szükségük volt a közelségemre. Teljes sík vidék, ráadásul most megint városban lakom és iskolában tanítok megint.  Joggal meg lehet kérdezni, akkor mire jutottam 7 év alatt, ha most ugyanott vagyok, ahol elindultam?

Elmondhatom, hogy ezt az időszakot nagyon intenzíven éltem meg, ha nehéz is volt, élményekben nagyon gazdag. Olyan volt ez mint egy élménykörút, ami után úgy térhetek vissza oda ahonnan elindultam, hogy már más vagyok minőségemben. Nem gondolom másképp mint 7 évvel ezelőtt, de sokkal mélyebb szinten és árnyaltabban látom.

Másrészt kikristályosodott bennem, hogy amiért a fiatalokkal való foglalkozás mellett leginkább tennem kell az a helyi gazdaság és közösségek erősítése. Ebből a szempontból a legjobb helyen vagyok itt Nyíregyházán. Ugyanúgy 7 éve útjára induló (a helyi  gazdaságot erősítő) civil kezdeményezés aktív tagja lehettem, másrészt teljesült egy másik vágyam. Az volt bennem még Csömörön, hogy már cégnek nem programoznék, csak egy olyan közösségi szerveződésnek, amelynek céljaival azonosulni tudok. És most egy ilyen közösség szoftverfejlesztője vagyok, ráadásul országos hálózatot építenek, vagyis a munkám az egész országra kihat.


De akkor hogy vagyok a szabadsággal? Lemondtam róla?
Úgy tudnám megfogalmazni, hogy korábban benne voltam egy keretben  amit szűkösnek véltem és kiakartam próbálni mi van azon kívül, így éltem meg a szabadságom, de mostan ebből a "szabadabb" létből visszatértem az elhivatottságom folytán, amit ugyanúgy szabadságnak lehet nevezni, a belső értékeim menti szabadságának.

Most eltelt egy év és kivételesen nem mentem tovább. Itt ezen a helyen, ezekben a körülményekben amiben vagyok kell megtalálnom önmagam, a helyemet. Ez kihívás, sok minden láttam, nehéz visszapréselnem magam a palackba. Ez arra kényszerít, hogy tovább változzak a belső minőségemben.

Hogy ez hogy fog sikerülni, az a következő bejegyzésben lesz olvasható. Hogy mikor, azt még nem tudom.