Ma van kerek 7 hónapja, hogy ismét visszatértem az alkalmazotti létbe. Visszatekintve, úgy érzem, mintha egy szünetet tartottam volna a szabad lét felé vezető úton, Zsigerileg vágytam vissza a biztonságba. Nagyon meg akartam felelni a munkahelyem elvárásainak. Párkapcsolatot is kezdtem és ott is hasonlóan az igyekezett és a megfelelés volt a középpontban. Az első fél évben otthontanuló közösséget sem látogattam.

Biztonság vagy szabadság? A kettő ellentétes egymással?

A virág a földből nő ki és ha nincsenek gyökerei, akkor elborul. Korábban bennem levő szellem eddig lebegett a levegőben. A megvalósításhoz szükség van anyagra, a tett erejére, amelynek eredménye a fizikai valóságban látható. 

Erre az útra léptem egy éve, mikor ezt a blogot elkezdtem. Hasznos számomra a munkahelyi környezetben kreatív, alkotó munkát végezhetek, de nem felejthettem, hogy ki is vagyok és mit akarok.

Szabadidőmben szeretném jobban az alkotáson keresztüli önkifejezésre helyezni a hangsúlyt. Ennek egyik eredménye egy mese felolvasása, de szeretném ezt más módokon is jobban mélyíteni.

Már korábban voltak ez irányú próbálkozásaim, verset írtam, illetve rajzoltam, de valamiért megrekedtek. Talán most másképp lesz.