Eltelt picivel több mint 3 hónap, úgy éreztem itt az ideje, hogy megint számot adjak magamról.

Azok után, hogy felmondtam, elkezdtem webprogramozás terén új dolgokat tanulni, olyasmit ami igazán érdekel. Pár hét után elkezdtem alkalmazni is ez a tudást az egyuttvallalkozunk.hu portál létrehozásában. Már régóta bennem volt, hogy létrehozzam az oldal, most megléptem. Azért ilyen oldalt, mivel az egyenrangú, közösségi elveken működő vállalkozási formát tartom magamhoz közelinek.

Mire a portállal kész lettem (legalábbis olyan szinten, hogy elérhetővé tegyem), elkezdtek bejönni munkák, ahol ketten egy barátommal működünk együtt a fejlesztésben. De emiatt háttérbe került egyuttvallalkozunk.hu oldal fejlesztése az ügyének az előrevitele és nem tudom, hogy jó ez így (?)  Bonyolítja, hogy gyerekekkel is szeretnék foglalkozni és keresem azt a helyet, ahol meg van számukra a kellő szabadság a tanuláshoz és a kibontakozáshoz és ahol mellettük ebben egy támogató személy lehetek.

Szeretnék olyasmivel foglalkozni ami a legközelebb áll hozzám és amit a leghelyesebb útnak találok. Folyamatos a harc bennem, hogy mi az amit tegyek, ami biztos és kiszámítható vagy olyasmit ami ismeretlen, anyagiak szempontjából bizonytalan, de ami közelebb áll hozzám. És ezen belül is vannak simább és meredekebb pályák, ... melyiket válasszam?!

Azt érzem, hogy ez egy születési/átalakulási folyamatban vagyok most, ahol elengedem a régit és engedem, hogy megérkezzen az új. Sokszor jött a szorongás a holnap tekintettében, és kísértés, hogy menjek vissza alkalmazottnak (fogaskeréknek egy más által vezetett gépezetben), de ismerem ezt az utat, ezen már nem akarok járni, a múlt év tanulságos volt számomra ebből a szempontból.

Valahol érzem, hogy működik a gondviselés és bár mindig csak egy lépést látok magam előtt, valami alakul, formálódik. Nem a régi értékrendszeremnek megfelelően, és ez visszahúz. De ha mélyen magamba tekintek, azt már nem tartom igaznak és ezért azon nem járhatok.

Nem tudom, hogy mit fog hozni a holnap.

Ma felmondtam.

Közben azon elmélkedem, hogy mire volt jó az elmúlt egy év?
 2015-ig viszonylag könnyed életet éltem, egyedülállóként nem terhelt a család, a munkám terén sem hajtottam.

2014 nyarán megérett bennem, hogy kilépjek ebből a kényelemből, hogy aktívan tegyek bennem levő vágyak, célok megvalósításáért.

Az egyik az, amire elhívást érzek, az otthontanulás ügyének felkarolása és a közösségi vállalkozások indulását támogató portál létrehozása. A másik, ami egy természetes, ösztönös vágyból fakad, az elkötelezett párkapcsolat, családalapítás, gyerekek.

A tavalyi évben, 2015-ben, ez utóbbi irányába léptem főként, a párkapcsolatra koncentrálva, és a karrieremre, hogy családfenntartóként megálljam a helyem, emiatt abban amiben elhívást éreztem, nem sokat tettem.

Azt éreztem, hogy emiatt nem tudtam elindulni a szabad lét, a lélekből való élet útján, amit szerettem volna, mikor 2014 nyarán abbahagytam a tanítást. Nagyon meg akartam felelni a párkapcsolatomban és a munkahelyemen, de nem jutottam előre, inkább azt éreztem, hogy eltávolodok magamtól.

Decemberben, ebben a meghasonlott érzésben kattintgattam a facebook különböző videóira, anélkül, hogy nézném mi is az. Deprimált hangulatomban azzal szórakoztattam magam, hogy megfigyeltem azt, ahogy az induló videók hangjai egymásba vegyülnek, létrehozva egy fura kompozíciót. Közben azt vettem meglepődötten észre, hogy az egyik videó hangja át üt minden videón, és ahogy azok fokozatosan értek végett, ez úgy erősödött meg egyre jobban, vált egyre inkább érthetővé és végül már csak ez szólt.

Ez volt az:

Most úgy érzem itt az ideje, hogy visszatérjek oda, hogy azért tegyek  amit igazából a szívemből szeretnék, amiben hiszek, lemondva az alkalmazotti munka nyújtotta biztonságról és vállalva azt is, hogy egy bizonytalan kimenetelű, anyagilag hátrányosabb helyzetben a családalapítás is lutri.

Megérett bennem, hogy lerakjam a konvencionális utat, és bízok magamban annyira, hogy elinduljak a saját utamon, kerüljön az bármibe is. Csak így tudok igaz életet élni, csak ezután jöhetnek az olyan természetes vágyak, mint a család, vagy az egzisztencia.

Nem tehetek mást.

Amellett, hogy a cselekvésben megerősödtem, ennek az elhatározásnak a megérésében volt jó az elmúlt egy év.