Ma felmondtam. Tanár vagyok, 9 éve tanítok. Szeretek fiatalok között lenni, közel a munkahelyem, a fizut is emelték és szabad időm is több van tanárként. Nagyon jó és kényelmes, mégis feladtam, mert hazugság.

Hazugság amiatt, mert a gyerekeket az iskola bekorlátozza, nem segíti őket abban, hogy a gyermek önmaga maradhasson, szabad gyermek és így nőjön fel és őrizve meg a szabad gyermek lelkületét felnőttként is.

40 éves vagyok és ez a lét állapot annak idején nekem is sárba lett taposva.  Sok kört jártam be míg eljutottam ide, ahol végre elindulhatok, hogy felfedezzem szabad gyermeki létem. De ehhez meg kellett váljak a munkahelyemtől, amely nem csak a gyermeket, de engem is ugyanúgy bekorlátoz.

De mit jelent szabadnak lenni?

Szabadnak lenni számomra azt jelenti, hogy nem hazudok a lelkemnek. A gyerekekben még ott az élet, még nem szürkültek be. Nagy öröm volt köztük lenni, de épp aminek örültem, annak beszürkítésének voltam eszköze. Mi ez, hanem hamis élet, csalárdság?!

Előtte programozó voltam egy beszürkült környezetben, onnan menekültem a gyerekek közelébe, de úgy hogy egy beszürkítő nagyüzem munkása, fogaskereke lettem (ami az iskola intézménye). És ezt nem lehet bírni, hogy pont az ellen teszek, ami a legfontosabb számomra, a szabad lelkület, a vibráló élet.

Ma felmondtam, de nem tudom még hogy lesz tovább. Szeretnék tenni a szabad gyermekekért, hogy továbbra is szabadok maradhassanak, és minél több gyermeket kimenekíteni a beszürkítő nagyüzemekből.

De ha magam is szürke vagyok, akkor nem a cseberből vederbe esete van??

Azzal hogy felmondtam nem vagyok betonozva az alkalmazotti létbe, magam is megtapasztalhatom a szabad gyermek létet. Ha így teszek, akkor kreatív vagyok és teremtő és hozzájárulhatok egy védett, szabad környezet kialakításához a gyerekek számára.