Miért is van ez az egész beszürkítés? ... miért szakítjuk el gyermekeinket belső önmaguktól?  ... és hol kezdődik ez a folyamat?

Ha el vagyunk távolodva önmagunktól, akarva-akaratlanul nyomjuk át a gyermekeinkre. Ha mi el vagyunk idegenedve önmagunktól a gyermekek felé is ezt sugározzuk. Az iskola -  aki elszakít a szülőktől és művi környezetbe helyezi őket - pedig már üzemszerűen végzi ezt a elidegenítést.

Miért jó ez?? ... a társadalmi rendszer miért így épül fel?

Azzal, hogy elszakadunk a belső önvalónktól megszűnik az ősbizalom, az a fajta magabiztosság, hogy "tudom mit hogy kell tennem", "tudom mi igaz, mi nem". Egyszerre függővé válunk a társadalmi rendszertől, eltávolodunk a természeti környezettől, az önszabályozó helyi közösségektől és egy ipari társadalmi gépezetnek leszünk személytelen fogaskerekei.

Vannak akiknek több jut, vannak akiknek kevesebb, de mind szolgái vagyunk a rendszernek. Cserébe kapunk egy látszólagos biztonságot és kényelmet.

Az egész valójában az energiarablásról szól, ahol az igazi haszonélvezők a piramis csúcsán levők. Egy ilyen rendszer rabszolgatartó társadalom, csak itt nem a fizikai szabadságunk korlátozásával működik az egész, hanem azáltal, hogy lemondtunk a lelki szabadságunkról. A rendszert mi működtetjük.

Miért tettük ezt magunkkal, ha ez nem jó?

Mert gyermekként mindent megteszünk, hogy megkapjuk, kiérdemeljük a szüleink szeretetét. És ők (ha ez nem is tudatos) nem engedték meg, hogy szabadok maradjunk, mert már ők sem voltak szabadok.

Ez egy ördögi kör, mert a szabadságukat elveszített gyerekek nem szabad felnőttek lesznek, akik ugyanezt fogják tenni a gyerekeikkel.

Hogyan lehetne ezt megszakítani??

Ezen az úton szeretnék elindulni és ezért tenni. Magam is kiszakadtam az ősbizalom állapotából és eltávolodtam önmagamtól, úgyhogy most a visszatalálás folyamata történik.

Azzal, hogy kiléptem az alkalmazotti létből tettem egy lépést, de csak a lehetőségét nyitottam meg a szabadságnak.

A kérdés, hogy mit teszek a felszabaduló életenergiáimmal, amivel eddig egy rabszolgatartó társadalmi rendszert szolgáltam? Vissza tudok-e találni a belső gyermeki állapotomba? Elő tudom-e hívni az önmegvalósító, kreatív energiáim?

Nem gondolom azt, hogy addig nem foglalkozhatok gyerekekkel, míg nem vagyok szabad, hisz azzal, hogy tudatába vagyok a helyzettel, jobb körülményeket tudok biztosítani számukra a szabadságuk megélésére, mintha minden maradna a régiben. Ugyanakkor nagyon nagy figyelemmel és alázattal szükséges fordulnom feléjük és tanulni tőlük a szabadság megélését.