Rég nem írtam. Mi változott azóta? Elmentem tavasszal egy hétvégére Bócsára, sétáltam reggel a homok úton és csak a szelet és a pacsirták énekét hallottam. Mintha megállt volna az idő. Ezek után Budapest őrültek házának tűnt számomra. Máskor is voltam vidéken, a természetben, de soha nem volt ennyire kontrasztos számomra. Nyáron sok időt Nyimben voltam (egy alig 400 fős zsák falucska), ott is hasonlót tapasztaltam meg. Ugyanakkor az is megérintett, hogy mennyivel másabb ha egy közösségért tehetek, ha annak része vagyok. Az volt a tanulság számomra, hogy a természettel és a közösséggel való kapcsolatunk lételemünk, anélkül hiány van az életünkben.

Decemberben elköltöztem Szentendrére a város szélére, és a Bükkös patak mentén megyek be a központban. Egészen más így. 16 évig laktam Budapesten, 10 évig kijjebb kisvárosi környezetben, de itt másabb, jobb. Hihetetlen egy kanyargó, csörgedező patak ennyi örömet tud adni, vagy az ablakomból a helyvonulatok látványa.
Egyelőre egyedül lakom, keresem az utat a közösség irányában, de még nem látom, hogy lesz. De ha a gondviselés működik a munka terén, akkor ezen a téren is kell hogy működjön. Remélem :)
A tanuló csoportos projekt is formálódik bennem, talán egyszer minden a helyére kerül.

Önmagammal kapcsolatban is úgy érzem sikerült előrelépnem.  Két évvel ezelőttig a spirituális énem megélése volt a középpontban és közben elnyomtam az ösztönös énem. Ez nem volt jó abból a szempontból, hogy  lebegettem, mert így nem volt bennem kellő cselekvő erő, hogy változtassak az életemen.
Két éve ezen változtattam, előkerült az ösztönös részem megélés és a spirituális énem került háttérbe. Olyan irányban indultam el, ami társadalmilag elfogadottabb (jó kereső állás, karrier, család, párkapcsolat), amivel kapcsolatban léptem is előre, de még sem ment igazán, mert a spirituális énem mind akadályozta.
Szerettem volna közöttük az egyensúlyt megteremteni. Ennek érdekében egy hete elkezdtem meditálni és már érzem ennek jó hatását. Azzal, hogy az ösztönös és spirituális énem között egyensúly teremtek, remélem, hogy képes leszek úgy cselekvő lenni, hogy közben a szellemi utamon járok. Még abban is bizakodom, hogyha képes vagyok így működni, akkor meg fogom találni a szellemi társamat a párkapcsolatban. Lehet hogy emiatt nem jött össze a közösség együttélés sem eddig.